Furcsa hónap az augusztus. Az ember egyszerre érzi, hogy itt a nyár csúcsa és hogy már lassan le is zárul. Mintha két időszak húzná ellentétes irányba a napokat: az egyik még ragaszkodik a forró délutánokhoz, a másik már az őszi hajnalok hűvös leheletét küldi előre. És a Velencei-tó ebben a kettősségben valami egészen különlegeset nyújt.
Nem véletlen, hogy sokan pont augusztus végén szeretik igazán. Ilyenkor már nincs az a zsúfoltság, ami a főszezonban. A strandokon jut hely a törölközőnek, a vízben nem kell kerülgetni minden második méteren egy úszógumit vagy SUP-ot. A büféknél a lángos illata ugyanúgy csalogat, de már nem áll mögötted 15 ember, mire megkapod.
A vízhőmérséklet? Nos, itt jön a legszebb része. 2025-ben az előrejelzések azt mutatják, hogy augusztus végén a tó vize még mindig a nyár ízét hordozza. Nem csak a part mentén, ahol a sekély víz hamar felmelegszik, hanem bent, a nyíltabb részeken is. Olyan ez, mintha a tó nem akarna engedni a melegből, mintha azt mondaná: „Még ne tedd el a fürdőruhát.”
Ez persze nem a véletlen műve. A Velencei-tó sekély, így hamar felveszi a nyári napsütés melegét. És bár egy-egy hidegfront képes gyorsan lehűteni a vizet, augusztus végére a hő annyira beépül, hogy pár hűvösebb nap nem tudja igazán megbolygatni. 2024-ben például a hónap végén is 24–25 fok körüli hőmérsékletet mértek, ami már-már olyan, mint egy jó meleg medence – csak sokkal szebb környezetben.
Egyébként van ebben valami csendes luxus. Nyáron, amikor a strandolók zaja betölti a partot, könnyű elfelejteni, milyen is a tó „saját hangja”. De augusztus végén, amikor a gyerekek lassan készülnek az iskolára, a nyaralók hazafelé indulnak, és a partról eltűnik a folyamatos zsivaj, hirtelen meghallod a hullámok halk csobogását, a nád susogását, a távolból érkező kacsa- vagy sirályhangot.
Idén az előrejelzések szerint a nappali hőmérséklet 26–28 fok körül alakul majd, és az éjszakák sem hűlnek le drasztikusan. Ez kulcsfontosságú, mert a víz nem csak a nappali melegből él, hanem abból is, hogy éjjel mennyit veszít. Ha a hajnalok enyhék, a tó is tartja a hőmérsékletét. Így nem lesz az a hirtelen, sokkoló hidegérzet, amikor az ember beér a vízbe.
Az augusztus végi úszásoknak van egy külön hangulata. Már nem ugyanaz a felszabadult „végre nyár van” érzés, hanem inkább egyfajta megbecsülés. Az ember érzi, hogy ezek már az utolsó igazán meleg napok közé tartoznak. Talán pont ezért marad tovább a vízben. Talán ezért figyeli jobban a naplementét a tó fölött, és ezért nem siet ki a partra, amikor a bőre már libabőrös.
A statisztikák szerint a tó hőmérséklete szeptember első napjaiban kezd érezhetően csökkenni, de addig szinte biztosan 23 fok felett marad. Ez a fajta „késői nyár” sokak kedvence, főleg azoké, akik nem rajonganak a kánikuláért, mégis szeretik a víz meleg ölelését.
Ha ilyenkor ellátogatsz a Velencei-tóhoz, nem csak a fürdőzés miatt érdemes jönni. A part menti sétányokon ilyenkor könnyebb andalogni, a bicikliutak nincsenek tele, és a kávézók teraszán is jut hely egy csendes délutáni lattéra. Sőt, a horgászok is ekkor érzik úgy, hogy végre visszakapták a nyugodt vizeket, ahol nem minden második percben úszik át előttük valaki.
Aki pedig sportosabb, annak ez az időszak maga a paradicsom. A reggeli evezések, amikor a nap első fényei aranysárgára festik a vizet, szinte meditációs élményt adnak. A szél általában enyhe, a víz sima, és ilyenkor az egész tó mintha csak neked lenne fenntartva.
És még valami: augusztus végén a tó környéke más illatot áraszt. Nehéz ezt szavakba önteni, de valahol a felmelegedett nádas, a víz és a lassan érő szőlő illata keveredik. Ez az a fajta érzés, amit nem lehet egy statisztikai táblázatból kiolvasni, mégis legalább annyira meghatározza az élményt, mint a víz hőmérséklete.
Lehet, hogy idén is úgy lesz, mint tavaly: szeptember elején még egyszer, utoljára eljön egy igazi nyárias hétvége. Amikor a parton ülve azon kapod magad, hogy azon gondolkodsz, talán mégis kár volt elővenni a hosszúnadrágot. És ilyenkor a Velencei-tó egyszerűen tökéletes. Nem azért, mert minden körülmény ideális, hanem mert képes azt az illúziót kelteni, hogy a nyár még tart – még ha csak egy kicsit is.